Barkóczi Károly R. 1.6. osztályos tanuló tanulmányai mellett sok időt szentel kedvenc hobbijának, a versírásnak.
Az elmúlt évek alatt már 2 kötetnyi, mintegy 50-60 verset írt, vannak közöttük komolyabb, érzelmesebb hangvételű, de humorosabb jellegűek is.
Egyik kedvenc alkotása a „Nézni egy képet” című vers, melyet egy korábbi élménye ihletett.
Barkóczi Károly: Nézni egy képet
Nézni egy képet, egy régi fényképet,
Mely felidéz nagyon sok szép emléket.
Látni egy számomra fontos embert,
Apát, anyát, barátot, családtagot, szerelmet.
Nézni egy képet, s látni megannyi szépet,
Látni, ahogy megmozdul, s filmként játssza az emléket.
Nevetni, ahogy emlékeztet arra a napra,
Mikor vele voltál, arra a nagyszerű pillanatra.
Nézni egy képet, s felidéz megannyi érzelmet,
Felidéz, cikázik, átjár, s maga alá temet.
Elborít az öröm, hogy láthatod arcát,
S becsukott szemmel érezheted tapintását.
Nézni egy képet, fotóba zárt mosolyt,
Látni, érezni, hallani őt, a boldog fogolyt.
Tartani úgy, hogy közben rád nevet,
S közben te ránevetsz.
