Október 22-én délelőtt 10.30 órakor tartottuk iskolai ünnepségünket, 1956. október 23-ára emlékeztünk, amely napon a forradalom győzött, ami maga volt a csoda. Maga volt a csoda már megszületésében is, maga volt a csoda létezésében és halálában is. Születésében, mert ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Létezésében, mert azokban a napokban megnyílt az ég és ember feletti erő győzte le a poklot. És halálában is csoda volt, mert bár jeltelen sírba, arccal föld felé fordítva, szögesdróttal összekötözve temették el, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is, és itt vannak azok is, akik hitet tesznek mellette újra és újra.
A Himnusz elhangzása után Tóth Tamás r. alezredes Úr, a Körmendi Rendvédelmi Technikum Tanulmányi Osztályának vezetője mondta el ünnepi beszédét, amelyben röviden felidézte e jeles nap és az azt követő szabadságharc eseményeit, hangsúlyozta ezek jelentőségét és hatásait későbbi történelmünkre, a jelenkor történéseire, a magyar emberek életére. Beszédét a következő szavakkal zárta:
„Soha ne felejtsük, emlékezzünk mindig rá, hogy egy ország, egy nép fellázadt az elnyomás, a zsarnokság, a nyomor ellen. Nemet mondott a diktatúrára, a kizsákmányolásra, a szegénységre. Igent mondott a szabadságra, a függetlenségre, a jólétre. Az ország, a nép egy emberként küzdött, kitartott a végsőkig. A múlt népe, a múlt embere harcolt és áldozta életét bátorsággal és becsülettel a jövő társadalmáért, a jövő emberéért, ÉRTÜNK, EGY SZABAD ORSZÁGÉRT, MAGYARORSZÁGÉRT.”
Ezután felcsendültek az Egy szabad országért című zeneszám dallamai és rendőrjárőr képzésünk résztvevőinek ünnepi műsora következett.
A műsort Kocsis Áron indította, az RJ.4-10 képzési csoportból, Kardos Győző 1956. Négy éves voltam című verse hangzott el, melynek fő gondolata elgondolkodtatta a hallgatóságot:
„Oly korban születtem, Amiről nem tehettem. Mások döntöttek helyettem.”…
…”Részese vagyok a múltnak, a mának. A dolgom: Utat vágni a jövőnek, és az igazságnak.”
A szavalat után a Személyes történetek című írást Jákli Natália, Kusmiczki Kira, Kocsis Áron az RJ.4-10 képzési csoportból és Nagy László György az Rj.3-10 képzési csoportból adták elő. A különböző korú, foglalkozású, társadalmi rangú emberek gondolatai, érzései 1956. október 23.-áról, visszarepítették a közönséget a múltba, arra a napra, amelynek csodája még mindig befolyásolja jelenünket.
Az ünnepség következő részében Nagy László György az RJ.3-10 képzési csoportból saját szerzeményét, a Szabadságról című verset szavalta el, amely saját tollából származik, ő maga a szerzője is. A vers sorai nagy hatást gyakoroltak a jelenlévőkre:
„De akkor és ott eldöntötted, Többé rab nem lesz belőled!”…
…„Másnap felkelt a nap, És egyszer az életben úgy érezted, szabad vagy.”
Az ünnepi műsor zárásaként ismét megszólalt az Egy szabad országért című dal, amely közben a szereplők az emlékezés fehér rózsáit helyezték el a színpadon. A szereplők büszkén fogadták a jól megérdemelt tapsot, felkészítő tanáruk Gicziné Németh Zsanett munkavállaló oktató és Bedi Tamás munkavállaló.
Az ünnepség utolsó részében elismerések átadására került sor. A Körmendi Rendvédelmi Technikum igazgatója hosszú időn át végzett kiemelkedő szakmai munkájuk elismeréseként dicséretben és jutalomban részesítette:
• Benke Ákos r. századost
• Fábián Tamás r. törzszászlóst
• Gaál Éva munkavállalót
• Hári Bernadett munkavállalót
• Dr. Kovács Gyula Attila r. alezredest
• Németh Szabina munkavállalót
• Pappné Tóth Márta munkavállalót
• Puskorics Zoltán munkavállalót
• Sinkáné Bodó Tímea munkavállalót
• Völgyi Róbert r. őrnagyot
Az elismeréseket Dr. Nátkai Györgyi r. alezredes Asszony, a Körmendi Rendvédelmi Technikum oktatási igazgatóhelyettese adta át.
Szívből gratulálunk minden elismerésben és jutalomban részesült kollégának!
Az október 23-ai ünnepség a Szózat dallamaival zárult.
Fotó: Kártyás Péter r. alezredes
