Elegáns székszoknya, fehér abrosz, arany futó, kék szalag, meghitt fények – 2025. február 13-án este ünnepi díszbe öltözött a Körmendi Rendvédelmi Technikum étterme. Gyönyörűen megterített asztalok fogadták a három, másfél éves képzésben részt vevő osztály tanulóit és osztályfőnökeiket, akik alkalomhoz illően, elegánsan felöltözve érkeztek, hogy egy gálavacsora keretében zárják le a másfél évet és búcsúzzanak az iskolától.
A kezdeményezés a Tanulói Szállás munkatársaitól indult, a hagyományteremtés nem titkolt szándékával, hiszen ilyen jellegű lezárása az intézményben eltöltött időszaknak nem volt eddig.
Miután mindenki elfoglalta a helyét, kihunytak a fények, a terem elsötétedett és kezdetét vette egy megható vetítés az elmúlt másfél évből kiragadott képekkel az osztályokról, a közös programokról, élményekről, az együtt átélt pillanatokról, aláfestésként Simonffy Péter Búcsúdal című dalával. A csodálkozó, meglepett arckifejezésekből, csillogó tekintetekből és a meghatódottságtól olykor-olykor az arcokon végig gördülő könnycseppekből lehetett tudni, hogy a végzős diákok mit sem sejtettek tanulótársaik meglepetés műsorából, osztályfőnökeikkel együtt elérzékenyülve nézték végig a képsorokat.
A szívhez szóló zenés összeállítás után a végzős fiataloktól a tanulmányaikat még folytató diáktársaik versekkel, búcsúbeszéddel köszöntek el.
Ezt követően Takács Kálmán r. alezredes, a Tanulói Szállás osztályvezetője (egyben osztályfőnök is) mondott pohárköszöntőt. Elismerését fejezte ki és gratulált a sikeres vizsgákhoz, megköszönte az együtt eltöltött időszakot és mindenkinek kitartást, sok sikert kívánt élete új fejezetéhez.
Végül pincérek szolgálták fel a vacsorát és az este meghitt, jókedvű beszélgetéssel zárult.
Kedves végzős tanulóink!
Kívánjuk, hogy vigyék magukkal a Körmendi Rendvédelmi Technikumban eltöltött napok, hetek, hónapok minden örömteli, boldog vagy épp keserédes, nehéz pillanatát! Őrizzék az emlékeket mindig szívükben és soha ne felejtsék a következő sorokat, amelyek talán a búcsúestjük legfontosabb gondolatai is voltak!
„Itt leszünk egymásnak, hogy ha vége már a dalnak. Együtt mondunk búcsút ennek a sulis színpadnak, tudva, hogy együtt leszünk végleg, együtt voltunk fiatalok és majd együtt leszünk vének. Visszanézve az életet, az elmúlt sulis éveket, látok sok fiatal gyermeket, akik álmokat kergetnek, egymás köré gyűltek és közös dalt énekelnek.”
Fotó: Horváth Balázs
